3.rész -Apró figyelmesség

-Szeretlek..... Igazán szeretlek Milly..-súgta a fülembe rekedtes hangján-

-Én is szeretlek Harry! -mosolyodtam el azonnal-

Elhúzódott tőlem és a szemeimbe nézett.

-Tényleg szeretsz engem?

-Harry, ha nem szeretnélek akkor nem mondanám. Persze, hogy szeretlek!

Nagy mosoly jelent meg az arcán, s újra karjaiba vont. Pár percig csak álltunk ott és öleltük egymást. 

-Gondoltál már valaha arra, hogy mi lenne, ha több lenne köztünk, mint barátság?

-Nem szoktam, olyanokra gondolni amik nem fordulhatnak elő. -ráztam a fejem-

-Ohh. Értem. -bólintott, s a cipője orrát kezdte tanulmányozni- Elmegyünk sétálni? -kérdezte szinte motyogva-

Nagyon furcsán viselkedik, de lehet, hogy ez csak amiatt van, hogy rég láttuk egymást.

-Uhm.. Persze, csak előtte átöltözöm. -válaszoltam mosolyogva, s kisétáltam a szobából. Az a jó előtt felvettem a bőröndöm, és a szobába sétáltam vele. Kinyitottam és kivettem belőle egy egyszerű fekete farmer nadrágot, egy fehér topot, egy kockás inget, s az elmaradhatatlan Vans-em. Gyorsan átöltöztem majd készen lesétáltam a lépcsőn. Harry már ott várt rám.

-Imádom, amikor tudtunk nélkül összeöltözünk. -vigyorgott, s elégedetten végig mért.-

Szinte teljesen megegyezett az öltözetünk, csak a cipőink voltak különbözőek. Harry ingje nem volt teljesen begombolva, így rálátást kaphattam a nagy pillangóra a hasán. Vajon mióta nem találkoztunk érezte már azokat a pillangókat amiket annyira szeretne? A bambulásból Harry kezei zökkentettek ki, ahogy a derekamnál fogva húzott ki a házból. Szótlanul sétáltunk egymás mellett míg egy parkba nem értünk. Mosolyogva néztem körbe. Csodálatosan szép volt. Egy nagy fa alá sétáltunk a park egy kevésbé nyüzsgős részébe.

-Harry ez nagyon gyönyörű! -fordultam felé nagy mosollyal az arcomon-

-Ezért hoztalak ide. -jött hozzám közelebb egy nagy lépéssel, s a fülemhez hajolt- Hogy kettesben legyünk egy csodás helyen. -suttogta-

A hideg végigszaladt az egész testemen, ahogy megéreztem meleg lehelletét a fülem mellett. Nagy levegőt vettem, s leültem a földre.

-Mint régen. -mosolyogtam-

-Azóta már rengeteg dolog történt Milly. Már semmi sem olyan mint pár évvel ezelőtt. -javított ki, s leheveredett mellém a fűbe.-

-De igen. Én még mindig olyan vagyok, mint amilyen 2 éve voltam. -válaszoltam határozottan-

-Ebben talán igazad van. Nem változtál semmit. -nyomott egy cuppanós puszit az arcomra- S, én éppen ezért szeretlek annyira. Viszont ellenben veled, én sokat változtam, s az életem is. Fenekestül felfordult minden, s ezt nem bánom. A lányok érdeklődnek irántam, és ez tetszik. A rajongók mosolyt tudnak csalni az arcomra, még akkor is, ha azt hiszem nem bírom tovább a sok rohanást. Ők adnak nekem erőt nap mint nap, viszont nem minden esetben sült el jól a dolog, ha közelebbi kapcsolatba léptem velük. Sokan az elején csak a hírnevemet akarták, de én rájöttem pár dologra. Régen naiv voltam, s megbíztam mindenkiben, de ma már tudom, hogy nem lehetek mindenkivel közvetlen. A banda sok mindenre megtanított, ami fontos az életben. A rossz ebben az egész rohanásban, csak annyi, hogy nagyon ritkán találkozom a szüleimmel, és a bosszantó, de mégis imádott nővéremmel.

-Nem változtál meg Harry. Csak kezdessz felnőni, s máshogy állsz a dolgokhoz. -mosolyogtam- De mindezek ellenére én még mindig látom azt a kisfiút akivel a homokozóban találkoztam. A szemed csillogásában, s a mosolyodban.

Nevetni kezdett. Nem értettem a reakcióját.

-Most min nevetgélsz, ha szabad tudnom? -húztam fel a szemöldököm érdeklődve-

-Semmin. -válaszolta azonnal-

-Olyan komolytalan vagy. -ráztam a fejem-

-Te pedig okoskodó. -nevetgélt, majd felült.-

-Nem vagyok okoskodó. -tetettem a megbántottat, s felálltam-

Ő is felállt, s szorosan magához ölelt. Az ölelést viszonoztam, majd még pár órát beszélgettünk a turnéról, s a suliról. Mikor már kezdett hidegebb lenni haza sétáltunk. 

-Köszönöm, hogy elvittél oda! -mosolyogtam felé mikor beléptünk a házba.-

-Nincs mit köszönnöd. -mosolygott vissza rám-

-Végre, hogy itt vagytok! -sikoltott fel Louis, majd felénk rohant.- Már azt hittem, hogy elvittek titeket az ufók. -tette a szívéhez a kezét színészkedve.-

-Rendben Louis. Nyugodj meg, itt vagyunk.-veregette meg a vállát Hazza.-

-Emily. -jött az összes fiú hangja a konyhából.-

Lassan sétáltam az ajtóhoz, s bekukkantottam rajta.

-Mivel az első találkozásunk nem volt valami tökéletes azt gondoltuk, hogy ütünk össze neked valami finomat. És egy tortára esett a választás. -mosolygott rám Liam kedvesen, s a fiúk egyetértően bólintottak-

-Tudjuk, hogy nem a legszebb, de szeretettel készítettük. -tette hozzá Niall édes ír akcentusával-

-Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Köszönöm! -öleltem meg a fiúkat sorban-

-Ez a legkevesebb. 

Talán, sőt most már biztos, hogy elhamarkodottan ítélkeztem. Harry barátai rendes srácok, s én hülye miket gondoltam róluk. 

~~Másnap~~

Reggel hangos kiáltásokra, s nevetésre ébredtem. A zajok egyértelműen lentről jöttek, így gyorsan elintéztem a reggeli dolgaim, s frissen, és felöltözve sétáltam le a lépcsőn. A hangokat követve a konyhába sétáltam. Bent nagy káosz volt. A fiúk étellel dobálóztak, de ahogy benyitottam felém kapták a fejüket.

-Jó reggelt. -mondták egyszerre-

-Nektek is. Niall merre van? 

-Reggel elment valahová. -vont vállat Louis- inkább gyere játszani. 

-Köszi, kihagyom. -néztem végig rajtuk, majd a nappaliba sétáltam.

Pár perc elteltével Niall sétált be az ajtón egy kissebb csokor rózsaszín tulipánnal.

-Jó reggelt. -mosolygott rám, majd elindult felém-

-Neked is. -köszöntem vissza-

-Ezt neked hoztam. -pirult el kicsit ismét, majd átadta nekem a virágokat.-

-Ezek gyönyörűek Niall. Köszönöm! -mosolyogtam, s a tulipánokat kezdtem tanulmányozni-

Még sosem kaptam virágot senkitől. Biztos vagyok benne, hogy Niall csak udvariasságból hozott nekem, de még eme tudat mellett is nagyon jól esett ez az apró figyelmesség. Felálltam, s azonnal magamhoz öleltem. Viszonozta az ölelést, s karjai a derekam köré fonódtak. Az ölelésünk nem tartott sokáig, de pont elég ideig ahhoz, hogy be tudjam szívni finom illatát. Mikor szétváltunk nagy mosollyal az arcomon raktam vázába a virágom, s felvittem a szobámba. Elhelyeztem a kis szekrényemen, majd visszasétáltam a nappaliba. Ekkor már mind az 5 fiú a kanapén ült, s a tévét bámulta.

-Le kéne fürödnötök Srácok! -néztem végig rajtuk egyesével.- Harry tojás van a hajadban.. -fintorogtam.-

-Megmosod nekem? -fordult felém a szempilláit rebegtetve-

-Szerintem elég nagyfiú vagy már hozzá, hogy magad is meg tudd csinálni! 

-Szerintem pedig a segítségeddel jobban menne! -állt fel, s odajött hozzám- Kérlek segíts. -nézett a szemeimbe ártatlan boci szemekkel.-

-Nem vagyok kíváncsi a pucér fenekedre. -ráztam a fejem-

-Magadnak is hazudsz! -vigyorogta, majd felment az emeletre a többi sráccal együtt-

Vagyis Niall kivételével persze. Tekintetét lassan rám emelte, s egy nagy mosoly jelent meg az arcán.

-Mivel a srácok mosakodnak és nincs egy normális műsor sem. -vázolta fel a tényeket- hátramehetnénk a medencézni amíg biztonságos. -mosolygott rám-

-Tetszik az ötlet. -pusziltam arcon-

Mindketten felszaladtunk, hogy átvegyük a ruháinkat, majd a medencéhez mentünk.

-Lehet kicsit hideg a víz, úgyhogy óvatosan. -figyelmeztetett-
-Rendben Apuci! -kuncogtam, s lassan bementem a vízbe-
A víz rettenetesen hideg volt, szóval egy aprót visszaugrottam. Niall meleg kezeit körém fonta majd egy apró ölelésig magánál tartott, s el is engedett.
-Én megmondtam. -mosolyodott el, s lassan a vízbe sétált-
Niall egyszerűen elbűvölő. Minden egyes mozdulata, s mondata gyengéd. Sosem találkoztam még ilyen sráccal. Még csak 2 napja ismerem személyesen, de már most nagyon kedvelem. És az a virágcsokor is olyan aranyos volt tőle. Egyenlőre nagyon jó a véleményem róla, s remélem, hogy ez nem is fog változni. Erőt vettem magamon, s lassan a vízbe sétáltam.
-Olyan vicces az arcod. -nevetett fel Niall-
-Mert hideg a víz, és én nem bírom a hideget.
-Akkor kéne valami ami felmelegít, igaz? -jött közelebb mosolyogva.-
-Hát igen. Jól jönne. -mosolyogtam-
-Majd én adok valamit ami felmelegít...-simított végig az arcomon.-

Na itt lenne a rész:)Nagyon sokat késtem vele, de azért remélem elolvassátok:) nagyon köszönöm a 700+ oldalmegjelenítést és a 3 feliratkozót*-* Nagyon boldog lettem miatta.:) Mint tudjuk, most nagyon rossz napokon vagyunk túl, ezért is próbáltam kicsit aranyosabb részt írni:) Tudom, hogy nem lett annyira izgalmas, de majd mindennek eljön az ideje:) Most is nagyon örülnék pár komminak/véleménynek vagy bármi visszajelzésnek/építő kritikának :) Mostantól valószínűleg hetente fogok részeket hozni (legalábbis próbálok). Remélem tetszett a rész.:) Következő várható SZOMBATON :) x.

2.rész - Csak szeretethiány.

Nem sokáig gondolkodhattam, mert pár pillanat elteltével 2 erős kar fonódott a derekam köré. Harry felhúzott a földről, s maga felé fordított. A kezét végigsimította a könnyektől nedves arcomon majd szorosan magához ölelt. 
-Milly. Mi volt ez? -kérdezte suttogva, s óvatosan nyugtatás céljából simogatni kezdte a hátam.-
Egyszerűen nem voltam képes egyetlen árva mondatot sem kierőszakolni magamból. Attól féltem, hogy talán most vagyok utoljára a karjai közt.
-Kérlek ne sírj. Mond el, hogy mi bánt.
Most már meg kell szólalnom.
-Az bánt, hogy engem teljesen elhanyagolsz már több mint 1 éve. És mikor idejövök, hogy visszakapjalak kiderül, hogy már lecseréltél. -szipogtam, s a könnyeim törölgettem-
-Na ide figyelj Emily. -emelte fel az állam- Te sokkal többet jelentessz nekem mint bárki más. Tudom, hogy nem kerestelek, de volt rá okom. Mindig sírtál, ha beszéltünk és ezt nem tudtam elviselni. Sajnálom, de csak ezt a megoldást találtam. -szomorodott el- nekem is hiányoztál. És akkor rájöttem valamire..
Nem hagytam, hogy befejezze, szorosan hozzá bújtam. Nem akarom elveszíteni őt soha. Csak nekem akart jót azzal, hogy nem hívott. Most már kicsit jobban érzem magam, hogy tudom mindezt, de addig nem leszek nyugodt amíg a kapcsolatunk teljesen helyre nem jön.
-Akkor most minden rendben lesz?
-Igen Milly. Minden olyan lesz mint régen.
Miután elengedtük egymást visszasétáltunk a házba. Nagyon sok dolgot kell még megbeszélnünk, de ez nem a megfelelő pillanat, vagyis szerintem nem. A srácok is megérezhették, hogy most nem nagyon fogunk ismerkedni, mert ahogy beléptünk a házba nyomuk sem volt. Megfogtam a bőröndöm és csendesen sétáltam Harry után fel a lépcsőn. Egy hosszú folyosóra értünk ahol balra a második szoba lett az enyém.
-Az első szoba Niall szobája, a harmadik pedig az enyém. Ha este valami gond van azonnal kopogj át vagy gyere.! -mosolygott rám kedvesen-
-Mi baj lenne? -nevettem el magam-
-Hát ki tudja mire vagy képes. -nevette- Amikor eljöttem otthonról még nem voltak ilyenjeid sem. -mutatott a melleimre-
-Akkor is voltak csak nem tűnt fel neked.
-Tuti nem voltak. Észre sem vettem. Most meg nem tudom nem észrevenni.
-Mert azóta már valamennyire férfi vagy és felkelti az érdeklődésed.
-Mi az, hogy valamennyire? -bökte meg a vállam felháborodva-
-Ez az igazság. -vihogtam a reakcióján-
Mire feleszméltem a nagy nevetésemből már a hátára kapott és elindult velem a szobájába.
-Harry azonnal tegyél le! -háborogtam most én-
Utálom, ha valaki felvesz a hátára vagy a karjaiba vesz. Igazából semmi értelmes magyarázatom nincs arra, hogy miért, csak egyszerűen nem szeretem. Harry kivitt a folyosóra majd könnyedén kinyitotta a szobája ajtaját és besétált velem. Ledobott az ágyra, s hagyta, hogy ott puffogjak tovább. Miután kihevertem a sérelmeim megfogtam Harry egyik párnáját és jól fejbe vágtam vele. A nevetés azonnal kitört belőlem, amikor megláttam a meglepett arcát.
-Szóval így állunk? -nézett rám bosszúsan, de az arcán láttam, hogy nem sokáig bírja már, hogy elkezdjen vigyorogni.
-Igen, így. -válaszoltam kuncogva-
1 másodperc múlva megéreztem kezeit a pólóm alatt, s az oldalam kezdte csiklandozni. Ez volt a gyenge pontom. A nevetésem töltötte be az egész szobát, sőt lehet, hogy az egész házat is.
-Harry... Kérlek hagyd abba. -nevettem, s már a könnyeim is folytak, mikor végre abbahagyta-
A könnyeim gyorsan letöröltem, majd Harry arcát kezdtem fürkészni aki mosolyogva ült rajtam. A gödröcskéi az arcán voltak és boldogságot láttam a szemében. Olyan volt mint amikor még gyerekek voltunk és játszottunk. A szemei akkor is így csillogtak mindig. A gondolkodásomból Harry puha ajkai zökkentettek ki ahogy az ajkaim kezdték simogatni. A melegség és a meglepettség egyszerre suhant át rajtam. A testem azonnal reagált, s pár pillanat habozás után visszacsókoltam. Most először a pillanatért éltem. Jól esett, ahogy Harry ajkai finoman ízlelgetik az egyém, de tudtam, hogy ez nem helyes. Az agyam megálljt parancsolt, s én szót fogadtam. Lassan elváltam Harry puha ajkaitól, és próbáltam erőt venni magamon, hogy szembenézzek vele. Lassan összeakadt a tekintetünk, s mind a ketten zavartan pislogtunk egymásra. Percekig csak némán bámultuk egymást majd Harry szólat meg először.
-Ööö.... Én nagyon sajnálom Milly csak... Elragadott a hév. -magyarázkodott kétségbeesve-
-Semmi baj. Nem haragszom rád. -mosolyogtam- Csak hirtelen... Mindegy. Barátok vagyunk többet nem csinálunk ilyet.
Aprókat bólintott. Nem tudom miért volt ez az egész, de igazából nekem nem jelentett semmit. Csak egy csodálatos csók volt egy nagyszerű sráccal. Éreztem a pillangókat is, de ez tuti nem szerelem. Mi csak barátok vagyunk. Csak beképzelem, hogy ez több volt mint egy véletlen elcsattant csók. Csak szeretethiány, ennyi az egész. Ugye?

-Harry szemszöge-

"Barátok vagyunk többet nem csinálunk ilyet". Csak ez járt a fejemben. Úgy érzem több volt abban a csókban mint barátság. Én éreztem valamit amit egy ideje már nem. De úgy látszik Emily nem érezte ezt. Csalódott voltam emiatt, de nem tehettem semmit. A barátságunk fontos nekem, s ez az érzelem valamikor el fog múlni. Legalábbis remélem. Nem akarom, hogy megtudja, hogy ez a csók bennem felébresztette a hasamban pihenő pillangókat, mert ez akár a barátságunkba is kerülhet. Régen sosem néztem rá így, de amikor eljöttem rádöbbentem, hogy szeretem. De akkor már késő volt, s a sok munka és rohanás elterelte a gondolataim. Viszont most, hogy felbukkant az érzés megint bennem van. És a csók csak jobban megerősített abban, hogy tényleg érzelmeket táplálok iránta. Amikor a közelemben van minden megszűnik létezni. Azt hiszem SZERELMES vagyok belé. Nagyon furcsa érzés bevallani ezt magamnak. A nagy Harry Styles szerelmes lett. Meglepődöm saját magamon is, de úgy érzem, hogy ez most tényleg más kapcsolat lehetne. 
-Harry! -zökkentett ki Emily a nagy elmélkedésemből-
-Tessék?
-Csináljunk valamit, mert halálra unom magam! 
-Mégis mihez lenne kedved? -néztem gyönyörű zöld szemeibe-
-Nem tudom. -válaszolta-
A gyors témaváltás ellenére nekem még mindig a puha ajkain jár az eszem. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó is lenne, ha minden nap mellette ébrednék, s a karjaimban tarthatnám. Most előre kijelentem, ha egyszer az enyém lesz, soha többé nem engedem el.

-Emily szemszöge-

Ahogy megfigyeltem, Harry gondolatai teljesen elkalandoztak. Kíváncsi voltam, hogy a csók óta min is töri ennyire a fejét. Lehet rájött, hogy nem kellett volna. Vagy lehet, hogy ő komolyan vette? Biztosan nem. Mi csak barátok vagyunk, s ez így is van rendjén. Viszont úgy gondolom, hogy már jól jönne nekem, és neki is egy tartós kapcsolat. Legszívesebben újra és újra megcsókolnám. Miket beszélek én? Nem gondolhatok rá úgy mint egy tökéletes srácra akivel bármikor együtt lehetnék. A legjobb barátom. Nincs semmi több, s ez így helyes.
-Szerintem én hozok fel narancslevet. Addig maradj itt. -mosolyogtam majd a konyhába vettem az irányt.
A konyhába érve Niallt pillantottam meg az asztalnál ülve. Épp palacsintát majszolt, de nem is ez volt a furcsa. Inkább az volt a meglepő, hogy hány darab volt előtte. Nem számoltam meg, de legalább 10 palacsinta hevert a tányérján. A szája csokis volt, a haja kócos. Olyan volt mint egy kisgyerek. 
-Jó étvágyat. -mosolyogtam rajta-
-Köszönöm. -válaszolta teli szájjal, s egy édes mosolyt villantott-
Öntöttem magamnak narancslevet és helyet foglaltam Niall mellett. Egy ideig csak néztem magam elé, majd lassan megittam a poharam tartalmát. Nem volt sok kedvem visszamenni az emeletre, szívesebben néztem, ahogy Niall eszik. Miután befejezte azonnal felfigyelt rám. Szerintem nem is tűnt fel neki, hogy itt maradtam. Megfogtam egy rongyot, majd kicsit bevizeztem, s visszamentem hozzá. Letöröltem a nutellát az arcáról, majd letettem a rongyot.
-Köszi. -pirult el teljesen-
Ilyen aranyosat még életemben nem láttam. A kis Szöszi teljesen vörös lett. Én még sosem hoztam zavarba egy fiút sem, és ez most nagyon jól jött az önbizalmamnak is. Niall áthajolt az asztal felett és egy félénk puszit nyomott az arcomra, majd felszaladt a szobájába. Lassan, de én is összeszedtem magam és felsétáltam Harryhez. Besétáltam a szobába, ahol Harry meztelenül feküdt az ágyon. Gyorsan a szemem elé tettem a kezem.
-Te meg mit csinálsz? -jöttem zavarba teljesen-
-Régen nem zavart, ha meztelenül láttál. Mi változott azóta? -kérdezte mély rekedtes hangján, s lassan felém sétált-
-Az, hogy felnőttünk Harry...-dadogtam össze vissza-
-Nem ezt a választ vártam..-suttogta kissé csalódottan-
Most ezzel mire akar kilyukadni? Miről beszél? Milyen választ várt? Hallottam ahogy felkapja a ruháit, majd lassan elvettem a kezem a szemem elől. Harry szorosan magához ölelt, s a fülemhez hajolt.
-Szeretlek...........

A múlt héten nagyon sok dolgom volt, de most megjött az ihlet és időm is volt ezért meg is írtam ezt a részt:) Remélem, most is kapok pár visszajelzést tőletek:) Nagyon örülök a kritikáknak és a véleménynyilvánításoknak is:) előre is köszönöm, ha írtok nekem valamit:)A következő rész 1 héten belül várható :) x

1.rész -Az első nap.

Reggel a nap vakító sugaraira ébredtem. Fájdalmasan nyitottam ki a szemeim, s lassan felültem. Finom illatok csapták meg az orromat, ezért gyorsan kiugrottam a meleg ágyikómból. A fürdőbe vettem az irányt ahol egy gyors tusolás, fogmosás és fésülködés után már fel is vehettem az aznapi ruhám. Általában nem szoktam ilyen csinosan öltözni, de most az egyszer kivételt tettem, hisz a mostani célom London. Lassan el is készültem, majd még egyszer körbenéztem a szobámban, s lementem a konyhába. 

-Jó reggelt! -jött oda hozzám mosolyogva anya, és egy puszit nyomott az arcomra-

-Neked is Anyuci. -mosolyogtam-

-Már kész van a reggeli. Ott van az asztalon. -bökött az asztal felé-

-Mondtam már, hogy imádlak? 

-Igen Drágám. Mondtad. -mosolygott-

Az anyukám egy tündér. Az étkezőbe sétáltam és leültem a szokásos helyemre. Pár perc múlva apa is csatlakozott hozzám, s együtt fogyasztottuk el a reggelinket. Apa megköszörülte a torkát, és felém fordult. Mikor ezt csinálja mindig valami komoly dologról szeretne beszélni.

-Emily. Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon vigyázz magadra, és üzenem Harrynek, ha bajod esik azt nagyon megkeserüli.

-Rendben apa. -mosolyogtam-

-És ne bízz meg azonnal egy fiúban se. Ha bulizni mész szigorúan csak Harryvel, nélküle ne. Na meg, ha arra vetemedsz, hogy valakinek odaadod az ártatlanságod, akkor mindenképp..

-Apa! Most hagyd abba! Nem kell felvilágosítanod a védekezésről.

Már a kezemen sem tudnám megszámolni, hogy hányszor tartott nekem előadást erről. 

-Rendben Kicsim. Akkor búcsúzz el anyától és elviszlek a reptérre. -nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment a kocsihoz a bőröndömmel. Én a konyhába siettem ahol könnyes búcsút vettem anyától, és megígértem neki, hogy minden nap hívni fogom. Kimentem apához, és elmentünk a reptérre. Út közben nem szóltunk egymáshoz. A reptéren elbúcsúztam tőle is, majd felültem a gépre és elindultam egyenesen Londonba. Az út nem bizonyult olyan hosszúnak, de annyira izgatott voltam, hogy azt hittem beesteledik mire oda érek. Mikor leszálltam a gépről kikerestem Harry számát és hívtam. Mikor már negyedszerre hallottam azt az idegesítő búgó hangot végre felvette.

-Szia. -köszönt kómás rekedtes hangon-

Jellemző. Délután 1 óra van és még aludt.

-Szia Harold. -mosolyodtam el-

-Milly. Tudod, hogy utálom, ha így hívsz. Amúgy miért is hívsz hajnalban?

-Délután 1 van Drágám. -kuncogtam- És azért hívlak mert most szállt le a gépem. Itt vagyok Londonban.

-Itt vagy Londonban? Azonnal megyek. 

-Várni foglak Fürtös. -mosolyogtam, majd bontottam a vonalat-

Megkerestem a kijáratot, és azonnal ki is sétáltam a friss levegőre. Lesétáltam a lépcsőn, s leültem egy kis padra. 20 perces várakozás után megpillantottam Harryt, aki felém közeledett. Napszemüveg és sapka is volt rajta, de azok az összetéveszthetetlen rakoncátlan göndör tincsek kilógtak a sapka alól is. Karon ragadott és azonnal magához szorított (Azt hittem meg is folyt). De annyira kellemes érzés volt, hogy újra itt van velem.

-Milly. -súgta, s egy nagy mosoly jelent meg az arcán-

Gondolkodás nélkül visszaöleltem. 

-Hiányoztál. -suttogtam-

Éreztem ahogy a könnyek gyűlnek a szememben, de nem akartam szabadjára engedni őket, hisz már velem van, nincs ok a szomorkodásra.

-Te is nekem Törpilla. -kuncogta és a kocsihoz sietett a bőröndömmel- 

Jól tudta, hogy utálom, ha így hív de azért sem hagyja abba. Utána szaladtam és beültem az anyós ülésre. Nem telt bele 10 másodperc már be is ugrott mellém. 

-Szóval. Ha ma ilyen tréfás kedvedben vagy Nyuszifül akkor jó napunk lesz. 

Nem fordultam felé de így is tudtam, hogy most kiakadt a nyuszifül megszólítás miatt. 

-Hosszú napunk lesz galambocskám. -szólt vissza nagy vigyorral az arcán-

És puff. Megint ő nyert. Egyszerűen nincs több szó amivel piszkálni tudnám. Minden lepereg róla.

-Inkább indulj majom. -próbáltam visszavágni, nem sok sikerrel-

-Van nálam banán, kérsz? -huncut mosoly jelent meg az arcán-

Ilyenkor komolyan a gyümölcsre gondol vagy az ő banánjára utal? Ez egy költői kérdés. Nem tudtam mit gondoljak ezért egy kis pír jelent meg az arcomon, amit Harry észre is vett.

-Kijöttél a gyakorlatból. Már most zavarba hoztalak. -kuncogta, majd beindította az autót és elindultunk-

Nem mintha olyan sokat beszéltünk volna az elmúlt 1,5 évben. A kocsikázásunk 10-15 perc múlva már véget is ért, s kiszálltunk egy nagy hó fehér háznál. Azonnal kipattantam a kocsiból és a házhoz szaladtam. Harry valamit kiabált utánam, de nem nagyon értettem, hogy mit is mond. Kinyitottam az ajtót és szinte beugrottam rajta. Ahogy a kanapéra pillantottam 4 kikerekedett szemű srácot véltem felfedezni. Nem hiszem el, hogy Harry ide hozott mikor ezek itt vannak. Talán bunkó vagyok, de van okom rá (vagy lehet, hogy nincs de túl önfejű vagyok ahhoz, hogy ezt másképp gondoljam). Megpróbálok velük kedves lenni, mert talán csak én képzelem be azt, hogy elveszik tőlem.

-Szia. -nyögték ki nagy nehezen-

-Sziasztok. -köszöntem vissza, egy mosolyt erőltetve az arcomra-

Közben beért a kis göndör is akit még kinyírok ezért.

-Srácok ő itt Milly! -mutatott be nekik- Milly, ők pedig: Liam, Louis, Zayn és Niall. -mutatott sorban a 4 srácra-

-Szia. -ugrott elém Louis - Én vagyok Harry legjobb barátja. -mosolygott, és a kezét nyújtotta felém- 

Szerintem még a szívem is kihagyott egy ütemet amikor felfogtam, hogy mit is mondott Louis. A könnyek gyűlni kezdtek a szememben, de még vissza tudtam őket tartani.

-A legjobb b..barátod? -fordultam Harry felé egy kicsit kétségbeesve-

-Igen. -válaszolta-

Itt volt végem. Nem bírtam tovább. A könnyeimnek utat engedtem, s Harryt kikerülve kifutottam a házból. Akkora fájdalom zúdult rám, amekkora még eddig soha az életben. A legnagyobb félelmem beigazolódni látszott. Leváltott engem. A lábaim elgyengültek, s a földre rogytam. A könnyeim patakokban folytak, s csak ezen az egy mondaton járt az eszem "Én vagyok Harry legjobb barátja". ELVESZTETTEM?

Kedd helyett péntekre sikerült összehoznom a rész. :( Sajnálom, hogy ennyit késtem, de borzalmas hetem volt. Mivel ez az első rész amiben már történik is valami, ezért nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Feldobnátok a kedvem azzal, ha hagynátok valami nyomot magatok után. Nagyon szívesen fogadom a  kritikákat is. :) Ha nincs kedvetek kommentet írni (nagy szomorúságomra :D) akkor bejelölhetitek alul is rövidke vélemények közül az egyiket. Előre is köszönöm. :) x

Bevezető

Bevezető

Elég nehéz volt belekezdnem ebbe az egészbe, de végül úgy döntöttem, hogy elmesélem nektek a történetem. A nevem Emily Woods, egy teljesen átlagos 17 éves lány vagyok egy apró kis érdekességgel. Én vagyok az aki a legjobb barátjának tudhatja a világ leghíresebb fiúbandájának egyik tagját. Most azt gondoljátok, hogy a világ legszerencsésebb lányáról olvashattok majd, mert bizony a legjobb barátom a One Direction édes kis fürtös tagja. Nem szeretnék belétek kötni, de ezt korántsem mondanám szerencsés dolognak. Elmesélem nektek, hogyan is kezdődött ez az egész. Harryvel először egy homokozóban találkoztam Holmes Chapel egyik játszóterén. 3 éves voltam, Harry pedig 5, s együtt építettük meg a mi saját homokvárunkat. Miután kész lett a művünk Harry kapott az anyukájától egy csokit és elfelezte velem. Ekkor lettünk barátok. Két gyereknek akkor ez nagyon sokat jelentett. Miután a szüleink megismerkedtek fény derült arra is, hogy szembe szomszédok vagyunk. Vagyis ezt csak mi ketten nem tudtuk. Ezután természetesen soha többet nem váltunk el. Az X-factor kezdetéig. Akkor változott meg minden, úgy éreztem fokozatosan elveszítem őt. Minden egyes fellépésükön ott voltam, az én karjaimban sírt mikor kiestek. De amikor beindult a karrierjük eltávolodtunk egymástól. Éltem az átlagos életem ő pedig bejárta a világot és milliomos lett. A kapcsolatunk ami egykor oly fontos volt, lassanként feledésbe merült. A szívemben egy üres lyukat éreztem miután már nem villogott a mosolygós arca a telefonom képernyőjén nap mint nap. A barátságunk amit örökké tartónak hittünk, szinte elveszett. Elveszett a sötétben, s a fénye csak alig láthatóan pislákolt. Ott volt az a kis remény ami a szívemben volt az pislákolt oly erőtlenül, de mégis kitartóan. Még bennem élt a remény, hogy egyszer újra olyan fontosak leszünk egymásnak mint a testvérek. Viszont elgondolkodtam azon is, hogy már nem is hiányzom neki. Van 4 új legjobb barátja, akik helyettesítenek engem? Vajon szüksége van egyáltalán rám? Mikor ilyeneken gondolkodom mindig könnyek szöknek a szemembe. Nem lehet így vége, nem felejthet el ilyen gyorsan, És ha mégis? Nem köthetem magamhoz a végtelenségig, de nem bírom elengedni. Még nem. Arra jutottam, hogy elmegyek Londonba és meglátogatom őt. Nem fogom hagyni, hogy örökre eltűnjön az életemből. Beszéltem anyáékkal, hogy engedjenek el, s mivel nyári szünet van és megbíznak bennem nem kellett sokat könyörögnöm. Harry természetesen semmit sem tud ebből az egészből. Nem fogok szólni neki csak mikor már ott leszek. Félek a reakciójától, csak reménykedni tudok benne, hogy nagy mosollyal az arcán rohan majd felém a reptéren. Már ma összepakoltam a cuccaim és holnap irány London. Be akarom szívni a finom illatát ls puha fürtjeibe szeretnék túrni minden ölelés közben. Holnap minden kiderül, s remélem, hogy minden jól alakul majd.

Ha esetleg valakinek tetszene, s akár még olvasná is az jelezzen nekem kommennttel vagy alul is lehet jelezni, hogy tetszik vagy sem:) Hamarosan következik az első rész is:) x