3.rész -Apró figyelmesség

-Szeretlek..... Igazán szeretlek Milly..-súgta a fülembe rekedtes hangján-

-Én is szeretlek Harry! -mosolyodtam el azonnal-

Elhúzódott tőlem és a szemeimbe nézett.

-Tényleg szeretsz engem?

-Harry, ha nem szeretnélek akkor nem mondanám. Persze, hogy szeretlek!

Nagy mosoly jelent meg az arcán, s újra karjaiba vont. Pár percig csak álltunk ott és öleltük egymást. 

-Gondoltál már valaha arra, hogy mi lenne, ha több lenne köztünk, mint barátság?

-Nem szoktam, olyanokra gondolni amik nem fordulhatnak elő. -ráztam a fejem-

-Ohh. Értem. -bólintott, s a cipője orrát kezdte tanulmányozni- Elmegyünk sétálni? -kérdezte szinte motyogva-

Nagyon furcsán viselkedik, de lehet, hogy ez csak amiatt van, hogy rég láttuk egymást.

-Uhm.. Persze, csak előtte átöltözöm. -válaszoltam mosolyogva, s kisétáltam a szobából. Az a jó előtt felvettem a bőröndöm, és a szobába sétáltam vele. Kinyitottam és kivettem belőle egy egyszerű fekete farmer nadrágot, egy fehér topot, egy kockás inget, s az elmaradhatatlan Vans-em. Gyorsan átöltöztem majd készen lesétáltam a lépcsőn. Harry már ott várt rám.

-Imádom, amikor tudtunk nélkül összeöltözünk. -vigyorgott, s elégedetten végig mért.-

Szinte teljesen megegyezett az öltözetünk, csak a cipőink voltak különbözőek. Harry ingje nem volt teljesen begombolva, így rálátást kaphattam a nagy pillangóra a hasán. Vajon mióta nem találkoztunk érezte már azokat a pillangókat amiket annyira szeretne? A bambulásból Harry kezei zökkentettek ki, ahogy a derekamnál fogva húzott ki a házból. Szótlanul sétáltunk egymás mellett míg egy parkba nem értünk. Mosolyogva néztem körbe. Csodálatosan szép volt. Egy nagy fa alá sétáltunk a park egy kevésbé nyüzsgős részébe.

-Harry ez nagyon gyönyörű! -fordultam felé nagy mosollyal az arcomon-

-Ezért hoztalak ide. -jött hozzám közelebb egy nagy lépéssel, s a fülemhez hajolt- Hogy kettesben legyünk egy csodás helyen. -suttogta-

A hideg végigszaladt az egész testemen, ahogy megéreztem meleg lehelletét a fülem mellett. Nagy levegőt vettem, s leültem a földre.

-Mint régen. -mosolyogtam-

-Azóta már rengeteg dolog történt Milly. Már semmi sem olyan mint pár évvel ezelőtt. -javított ki, s leheveredett mellém a fűbe.-

-De igen. Én még mindig olyan vagyok, mint amilyen 2 éve voltam. -válaszoltam határozottan-

-Ebben talán igazad van. Nem változtál semmit. -nyomott egy cuppanós puszit az arcomra- S, én éppen ezért szeretlek annyira. Viszont ellenben veled, én sokat változtam, s az életem is. Fenekestül felfordult minden, s ezt nem bánom. A lányok érdeklődnek irántam, és ez tetszik. A rajongók mosolyt tudnak csalni az arcomra, még akkor is, ha azt hiszem nem bírom tovább a sok rohanást. Ők adnak nekem erőt nap mint nap, viszont nem minden esetben sült el jól a dolog, ha közelebbi kapcsolatba léptem velük. Sokan az elején csak a hírnevemet akarták, de én rájöttem pár dologra. Régen naiv voltam, s megbíztam mindenkiben, de ma már tudom, hogy nem lehetek mindenkivel közvetlen. A banda sok mindenre megtanított, ami fontos az életben. A rossz ebben az egész rohanásban, csak annyi, hogy nagyon ritkán találkozom a szüleimmel, és a bosszantó, de mégis imádott nővéremmel.

-Nem változtál meg Harry. Csak kezdessz felnőni, s máshogy állsz a dolgokhoz. -mosolyogtam- De mindezek ellenére én még mindig látom azt a kisfiút akivel a homokozóban találkoztam. A szemed csillogásában, s a mosolyodban.

Nevetni kezdett. Nem értettem a reakcióját.

-Most min nevetgélsz, ha szabad tudnom? -húztam fel a szemöldököm érdeklődve-

-Semmin. -válaszolta azonnal-

-Olyan komolytalan vagy. -ráztam a fejem-

-Te pedig okoskodó. -nevetgélt, majd felült.-

-Nem vagyok okoskodó. -tetettem a megbántottat, s felálltam-

Ő is felállt, s szorosan magához ölelt. Az ölelést viszonoztam, majd még pár órát beszélgettünk a turnéról, s a suliról. Mikor már kezdett hidegebb lenni haza sétáltunk. 

-Köszönöm, hogy elvittél oda! -mosolyogtam felé mikor beléptünk a házba.-

-Nincs mit köszönnöd. -mosolygott vissza rám-

-Végre, hogy itt vagytok! -sikoltott fel Louis, majd felénk rohant.- Már azt hittem, hogy elvittek titeket az ufók. -tette a szívéhez a kezét színészkedve.-

-Rendben Louis. Nyugodj meg, itt vagyunk.-veregette meg a vállát Hazza.-

-Emily. -jött az összes fiú hangja a konyhából.-

Lassan sétáltam az ajtóhoz, s bekukkantottam rajta.

-Mivel az első találkozásunk nem volt valami tökéletes azt gondoltuk, hogy ütünk össze neked valami finomat. És egy tortára esett a választás. -mosolygott rám Liam kedvesen, s a fiúk egyetértően bólintottak-

-Tudjuk, hogy nem a legszebb, de szeretettel készítettük. -tette hozzá Niall édes ír akcentusával-

-Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Köszönöm! -öleltem meg a fiúkat sorban-

-Ez a legkevesebb. 

Talán, sőt most már biztos, hogy elhamarkodottan ítélkeztem. Harry barátai rendes srácok, s én hülye miket gondoltam róluk. 

~~Másnap~~

Reggel hangos kiáltásokra, s nevetésre ébredtem. A zajok egyértelműen lentről jöttek, így gyorsan elintéztem a reggeli dolgaim, s frissen, és felöltözve sétáltam le a lépcsőn. A hangokat követve a konyhába sétáltam. Bent nagy káosz volt. A fiúk étellel dobálóztak, de ahogy benyitottam felém kapták a fejüket.

-Jó reggelt. -mondták egyszerre-

-Nektek is. Niall merre van? 

-Reggel elment valahová. -vont vállat Louis- inkább gyere játszani. 

-Köszi, kihagyom. -néztem végig rajtuk, majd a nappaliba sétáltam.

Pár perc elteltével Niall sétált be az ajtón egy kissebb csokor rózsaszín tulipánnal.

-Jó reggelt. -mosolygott rám, majd elindult felém-

-Neked is. -köszöntem vissza-

-Ezt neked hoztam. -pirult el kicsit ismét, majd átadta nekem a virágokat.-

-Ezek gyönyörűek Niall. Köszönöm! -mosolyogtam, s a tulipánokat kezdtem tanulmányozni-

Még sosem kaptam virágot senkitől. Biztos vagyok benne, hogy Niall csak udvariasságból hozott nekem, de még eme tudat mellett is nagyon jól esett ez az apró figyelmesség. Felálltam, s azonnal magamhoz öleltem. Viszonozta az ölelést, s karjai a derekam köré fonódtak. Az ölelésünk nem tartott sokáig, de pont elég ideig ahhoz, hogy be tudjam szívni finom illatát. Mikor szétváltunk nagy mosollyal az arcomon raktam vázába a virágom, s felvittem a szobámba. Elhelyeztem a kis szekrényemen, majd visszasétáltam a nappaliba. Ekkor már mind az 5 fiú a kanapén ült, s a tévét bámulta.

-Le kéne fürödnötök Srácok! -néztem végig rajtuk egyesével.- Harry tojás van a hajadban.. -fintorogtam.-

-Megmosod nekem? -fordult felém a szempilláit rebegtetve-

-Szerintem elég nagyfiú vagy már hozzá, hogy magad is meg tudd csinálni! 

-Szerintem pedig a segítségeddel jobban menne! -állt fel, s odajött hozzám- Kérlek segíts. -nézett a szemeimbe ártatlan boci szemekkel.-

-Nem vagyok kíváncsi a pucér fenekedre. -ráztam a fejem-

-Magadnak is hazudsz! -vigyorogta, majd felment az emeletre a többi sráccal együtt-

Vagyis Niall kivételével persze. Tekintetét lassan rám emelte, s egy nagy mosoly jelent meg az arcán.

-Mivel a srácok mosakodnak és nincs egy normális műsor sem. -vázolta fel a tényeket- hátramehetnénk a medencézni amíg biztonságos. -mosolygott rám-

-Tetszik az ötlet. -pusziltam arcon-

Mindketten felszaladtunk, hogy átvegyük a ruháinkat, majd a medencéhez mentünk.

-Lehet kicsit hideg a víz, úgyhogy óvatosan. -figyelmeztetett-
-Rendben Apuci! -kuncogtam, s lassan bementem a vízbe-
A víz rettenetesen hideg volt, szóval egy aprót visszaugrottam. Niall meleg kezeit körém fonta majd egy apró ölelésig magánál tartott, s el is engedett.
-Én megmondtam. -mosolyodott el, s lassan a vízbe sétált-
Niall egyszerűen elbűvölő. Minden egyes mozdulata, s mondata gyengéd. Sosem találkoztam még ilyen sráccal. Még csak 2 napja ismerem személyesen, de már most nagyon kedvelem. És az a virágcsokor is olyan aranyos volt tőle. Egyenlőre nagyon jó a véleményem róla, s remélem, hogy ez nem is fog változni. Erőt vettem magamon, s lassan a vízbe sétáltam.
-Olyan vicces az arcod. -nevetett fel Niall-
-Mert hideg a víz, és én nem bírom a hideget.
-Akkor kéne valami ami felmelegít, igaz? -jött közelebb mosolyogva.-
-Hát igen. Jól jönne. -mosolyogtam-
-Majd én adok valamit ami felmelegít...-simított végig az arcomon.-

Na itt lenne a rész:)Nagyon sokat késtem vele, de azért remélem elolvassátok:) nagyon köszönöm a 700+ oldalmegjelenítést és a 3 feliratkozót*-* Nagyon boldog lettem miatta.:) Mint tudjuk, most nagyon rossz napokon vagyunk túl, ezért is próbáltam kicsit aranyosabb részt írni:) Tudom, hogy nem lett annyira izgalmas, de majd mindennek eljön az ideje:) Most is nagyon örülnék pár komminak/véleménynek vagy bármi visszajelzésnek/építő kritikának :) Mostantól valószínűleg hetente fogok részeket hozni (legalábbis próbálok). Remélem tetszett a rész.:) Következő várható SZOMBATON :) x.