-Én csak.. Na jó, ez halál ciki. -suttogta zavartan- Rosszat álmodtam, és.. Szeretnék melletted lenni. -túrt a hajába, s közben végig engem nézett.-
-Mit álmodtál Manó? -mentem oda hozzá, s magamhoz öleltem.-
-Az nem fontos. -súgta, s a derekam köré fonta a kezeit, majd az ölébe ültetett.-
Szorosan nyaka köré fontam a kezeim, s percekig csak öleltem őt. Alig ismerjük egymást, de mégis olyan közel érzem magamhoz. Annyira más, mint a többi fiú.
-Itt alszol ma? -kérdeztem suttogva, s közben egy percre sem engedtem el.
-Ha nem jelent gondot, akkor szívesen maradnék. -motyogta-
-Maradj nyugodtan. -mosolyogtam- csak ne lökj le az ágyról. -kuncogtam- Na meg ugye ne horkolj nagyon.
-Nem szokásom egyik sem. -adott egy puszit a homlokomra-
-Ha ez valóban így van, akkor most feküdjünk le aludni, mert fáradt vagyok. -mosolyogtam, s az ágyamba bújtam-
Niall csak egy aprót bólintott, majd engem követve a puha ágyikómba bújt. Nem kellett sok idő, a szemeim elnehezedtek, s mély álomba merültem.
~~Reggel~~
A szemeim dörzsölgetve ültem fel az ágyon, s azonnal az ablakhoz baktattam. Az eső zuhogott, amit kicsit sem bántam. Egyrészt azért, mert így Harry sem megy el. Másrészt pedig azért, mert ma a kedvem is olyan volt mint az időjárás. Egy szóval: Borzalmas. Na jó, ez a szó egy kissé túlzás, de azért ez a nap nem lesz a kedvencem. Tekintetem visszavezettem az ágyban szunyókáló ír fiúra, s arcomra mosoly térült szét. Nagyon aranyos látványt nyújtott, ahogy a takarót ölelgetve szuszogott. Mivel visszafeküdni már nem akartam elmentem a fürdőbe, s minden reggeli dolgom elvégeztem ott. Mikor tisztán, s frissen kijöttem, Harryt pillantottam meg az ajtóban, amint Niallt bámulja. Tekintetét rám emelte, s alaposan végig mért. A helyzet félreérthető volt. Fehérneműben álltam Harry előtt, míg Niall egy szál melegítőalsóban szunyókált. Harry szemei sötétek voltak, s csalódottságot tükröztek. A következő pillanatban hátát fordított, s elindult kifelé.
-Legyetek boldogok. -szólt vissza még utoljára egy kis éllel a hangjában, s végleg elhagyta a szobát.-
Gyorsan felöltöztem, majd leültem az ágy végébe, s gondolkodni kezdtem. Össze voltam zavarodva. Nem értettem Harry reakcióját, és azt sem, hogy miért gondolta azt, hogy én ilyen könnyen odaadnám magam bárkinek is. Erőt vettem magamon, s átmentem hozzá.
-Harry! Ugye nem gondolod, hogy én lefeküdtem Niall-el?
-Mit kéne gondolnom? -csattant rám- Most már nem értem, hogy pontosan miért is jöttél ide!? Mit akarsz Emily? Niallt?
-A legjobb barátom szerettem volna visszakapni. -suttogtam- De te nem ő vagy. Az én Harrym sosem kételkedett bennem. Mindig elhitte amit mondtam neki, mert tudta, nem hazudnék neki. Nem alkohollal oldotta meg a problémáit és nem kiabált velem. Soha.
-Az a Harry már nincs! Ha őt keresed, akkor hiába jöttél ide! -kiabált tovább-
Az első könnycsepp ekkor gördült le az arcomon. Azt hiszem ezzel most azt akarta mondani, hogy tűnjek el. A könnyeim patakokban kezdtek folyni. Hátat fordítottam neki, s átrohantam a szobámba. Kinyitottam a bőröndöm és beledobáltam az összes cuccom. A szívem egyik felét mintha kitépték volna. Nagyon fájt, amiket a fejemhez vágott, és már tudom, hogy elvesztettem őt.
-Emily, te mit csinálsz? -hallottam meg Niall kissé rekedt reggeli hangját-
Tekintetem rá emeltem, s ezzel szerintem elmondtam mindent. Összecipzároztam a bőröndöm, s felálltam.
-Örülök, hogy megismerhettelek Niall.
Kiléptem az ajtón, majd leszaladtam a lépcsőn. Felvettem a kabátom, s kiléptem az ajtón. Az eső még mindig zuhogott, és a szél is fújt. Elővettem a telefonom és kikerestem az anyukám számát. Épp a hívás gombra akartam nyomni mikor 2 nagy kezet éreztem a derekamon, s pár másodperc múlva már újra a házamban találtam magam.
-Azt akartad, hogy tűnjek el, nem? -motyogtam alig hallhatóan, s a cipőm bámultam-
-Én nem akartam, hogy eltűnj Emily. Én...
Nem láttam, de tudtam, hogy most a hajába túrt. Ha ideges mindig ezt csinálja.
-Pedig nagyon úgy tűnt Harry. Már nem vagy az, aki voltál. Ezt te magad mondtad.
Felemelte az állam, s a szemeimbe nézett. Próbáltam elfordítani a fejem, de ő erősebbnek bizonyult így nem tudtam mást tenni, mint a szemeibe nézni. Nagyon furcsa érzés fogott el. Olyan, mint amilyen eddig még sosem. Zöld szemei teljesen rabul ejtettek. A gyomrom görcsbe rándult, s az ajkaira pillantottam. Mindig is nagyon tetszettek nekem. Nagyot nyeltem, s visszanéztem rá. Szemeit lehunyta, s közeledni kezdett ajkaim felé. Hamarosan az ajkaink összeértek, s lassan ismét ízlelgetni kezdték egymást. Lassan, s érzelmesen csókolt, ami nagyon tetszett. Ajkai tökéletesen illettek az enyéimhez. Nyelvét lassan végig simította alsó ajkamon, s bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Levegő hiánya miatt elváltunk egymástól, de elmondhatom, hogy ez volt életem eddigi legszenvedélyesebb csókja. Harryvel. Úristen.
-Harry szemszöge-
Elrontottam a barátságunkat, de a reményt, hogy egyszer egy pár legyünk nem hagyhatom el. A csókunk biztosított affelől, hogy megéri küzdeni ezért a kapcsolatért, mert lehet jövője. Hogy őszinte legyek megdöbbentem. Azt gondoltam, hogy majd ellök magától, de nem tette. És ez biztosított abban is, hogy nincs semmi közte és Niall között.
-Harry. Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha én most elmegyek. -szólalt meg hirtelen a semmiből Emily-
-Elmész? Hová mész? Nem mehetsz el ezek után. -ráztam a fejem hitetlenkedve-
-Hazamegyek. Emlékszel, hogy miket mondtál nekem?
-És te emlékszel a csókunkra, ami az imént csattant el? -húztam magamhoz közelebb, s az arcát fürkésztem- Én nem akartalak megbántani Milly. Csak Niallel látni így azok után, hogy Louis telebeszélte a fejem rosszul esett. Tudom, hogy ok nélkül borultam ki, és kiabáltam rád, és ezt nagyon sajnálom. Viszont azt a csókot komolyan gondoltam. Szeretném, ha eljönnél velem valahová. -tűrtem a füle mögé egy tincsét- Randizni. -tettem hozzá, s a gondolatra el is mosolyodtam-
Emily arcán többfajta érzelem futott végig. Döbbenet, boldogság, zavarodottság, s bizonytalanság. Tekintetét rám emelte, s szólásra nyitotta formás ajkait.
-Szerintem jobb lenne, ha ez nem történne meg egyenlőre. Én még nem tudok rád úgy nézni..
-De hát visszacsókoltál. -értetlenkedtem-
-Igen Harry de... Nekem ez még sok.. Kérlek adj nekem időt, és akkor lehet, hogy majd később megpróbáljuk..
-Niall szemszöge-
Tudom, hogy nem szép dolog, de kihallgattam az egész beszélgetésüket. Muszáj volt tudnom, hogy mi van köztük. A hallottak alapján Emily nem szeretne többet Harrytől. Legalábbis egyenlőre nem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel ez a lány, mert igenis felkeltette az érdeklődésem. Nem azt mondom, hogy beleszerettem, vagy hogy mérhetetlenül szerelmes vagyok belé, de tetszik nekem. Nem csak külsőleg, hanem belsőleg is. Volt 1-2 futó kapcsolatom mióta a srácokkal vagyok, de semmi komoly. Sosem volt még, olyan lány aki komolyan érdekelt volna. Viszont most úgy érzem, hogy TALÁN megtaláltam a megfelelő lányt. Továbbra is folytatni fogom az ismerkedést vele, s ha tényleg olyan, mint ahogy eddig gondolom, akkor megtaláltam a hercegnőm akit már egy ideje keresek.
-Emily szemszöge-
Zavart vagyok. Nem tudom, hogy mit érzek Harry iránt, de abban biztos vagyok, hogy még nem vagyok kész egy kapcsolatra vele, s lehet ,hogy sosem leszek.
-Rendben. Én adok neked időt, de én sem várhatok örökké. -válaszolta, s elvette a bőröndöm, majd felvitte a szobámba-
Nagy sóhaj hagyta el a szám, s az egyik fotelben ültem. Pár perc múlva Niall jelent meg előttem.
-Van kedved eljönni velem sétálni? -mosolygott rám-
-Most nincs kedvem Niall. Ne haragudj. -suttogtam, s a fejem fogtam-
-Kérlek.. -guggolt le elém- Hidd el, hogy utána sokkal jobban fogod magad érezni.. Bízz bennem. -mosolygott rám, s egy puszit nyomott az arcomra-
-Rendben. -sóhajtottam-
Mivel az időjárás borzalmas volt, változott a terv, s inkább elmentünk a külön házához. Beraktunk egy filmet, és beszélgetni kezdtünk.
-Neked akkor még barátod sem volt?
-Hát igazából még nem. -pirultam el kicsit-
-Ez nagyon aranyos, és vonzó. -kacsintott rám, s ettől csak mégjobban zavarba jöttem-
-Ezt hogy érted?
-Az ártatlanság nagyon vonzó és beindító tud lenni. -suttogta úgy hogy egyre közelebb hajolt a nyakamhoz-
Nagyon köszönöm a kommikat, és a türelmeteket:) Nagyon sajnálom a nagy késést, de el vagyok habozva:/ Nyelvi előkészítős vagyok, és ha most nem sikerül a 3. vizsgám akkor nem folytathatom a mostani iskolámban a tanulmányaim. És mivel nem szeretném, ha ez bekövetkezne, ezért nagyon készülök rá. Mostantól nem ígérek időpontokat, mert tudom, hogy nem leszek pontos:/ Na, de:) Most is nagyon örülnék a véleménynek/visszajelzésnek/kritikának (építő) :) Kérlek hagyjatok nyomot magatok után:) xx
