2.rész - Csak szeretethiány.

Nem sokáig gondolkodhattam, mert pár pillanat elteltével 2 erős kar fonódott a derekam köré. Harry felhúzott a földről, s maga felé fordított. A kezét végigsimította a könnyektől nedves arcomon majd szorosan magához ölelt. 
-Milly. Mi volt ez? -kérdezte suttogva, s óvatosan nyugtatás céljából simogatni kezdte a hátam.-
Egyszerűen nem voltam képes egyetlen árva mondatot sem kierőszakolni magamból. Attól féltem, hogy talán most vagyok utoljára a karjai közt.
-Kérlek ne sírj. Mond el, hogy mi bánt.
Most már meg kell szólalnom.
-Az bánt, hogy engem teljesen elhanyagolsz már több mint 1 éve. És mikor idejövök, hogy visszakapjalak kiderül, hogy már lecseréltél. -szipogtam, s a könnyeim törölgettem-
-Na ide figyelj Emily. -emelte fel az állam- Te sokkal többet jelentessz nekem mint bárki más. Tudom, hogy nem kerestelek, de volt rá okom. Mindig sírtál, ha beszéltünk és ezt nem tudtam elviselni. Sajnálom, de csak ezt a megoldást találtam. -szomorodott el- nekem is hiányoztál. És akkor rájöttem valamire..
Nem hagytam, hogy befejezze, szorosan hozzá bújtam. Nem akarom elveszíteni őt soha. Csak nekem akart jót azzal, hogy nem hívott. Most már kicsit jobban érzem magam, hogy tudom mindezt, de addig nem leszek nyugodt amíg a kapcsolatunk teljesen helyre nem jön.
-Akkor most minden rendben lesz?
-Igen Milly. Minden olyan lesz mint régen.
Miután elengedtük egymást visszasétáltunk a házba. Nagyon sok dolgot kell még megbeszélnünk, de ez nem a megfelelő pillanat, vagyis szerintem nem. A srácok is megérezhették, hogy most nem nagyon fogunk ismerkedni, mert ahogy beléptünk a házba nyomuk sem volt. Megfogtam a bőröndöm és csendesen sétáltam Harry után fel a lépcsőn. Egy hosszú folyosóra értünk ahol balra a második szoba lett az enyém.
-Az első szoba Niall szobája, a harmadik pedig az enyém. Ha este valami gond van azonnal kopogj át vagy gyere.! -mosolygott rám kedvesen-
-Mi baj lenne? -nevettem el magam-
-Hát ki tudja mire vagy képes. -nevette- Amikor eljöttem otthonról még nem voltak ilyenjeid sem. -mutatott a melleimre-
-Akkor is voltak csak nem tűnt fel neked.
-Tuti nem voltak. Észre sem vettem. Most meg nem tudom nem észrevenni.
-Mert azóta már valamennyire férfi vagy és felkelti az érdeklődésed.
-Mi az, hogy valamennyire? -bökte meg a vállam felháborodva-
-Ez az igazság. -vihogtam a reakcióján-
Mire feleszméltem a nagy nevetésemből már a hátára kapott és elindult velem a szobájába.
-Harry azonnal tegyél le! -háborogtam most én-
Utálom, ha valaki felvesz a hátára vagy a karjaiba vesz. Igazából semmi értelmes magyarázatom nincs arra, hogy miért, csak egyszerűen nem szeretem. Harry kivitt a folyosóra majd könnyedén kinyitotta a szobája ajtaját és besétált velem. Ledobott az ágyra, s hagyta, hogy ott puffogjak tovább. Miután kihevertem a sérelmeim megfogtam Harry egyik párnáját és jól fejbe vágtam vele. A nevetés azonnal kitört belőlem, amikor megláttam a meglepett arcát.
-Szóval így állunk? -nézett rám bosszúsan, de az arcán láttam, hogy nem sokáig bírja már, hogy elkezdjen vigyorogni.
-Igen, így. -válaszoltam kuncogva-
1 másodperc múlva megéreztem kezeit a pólóm alatt, s az oldalam kezdte csiklandozni. Ez volt a gyenge pontom. A nevetésem töltötte be az egész szobát, sőt lehet, hogy az egész házat is.
-Harry... Kérlek hagyd abba. -nevettem, s már a könnyeim is folytak, mikor végre abbahagyta-
A könnyeim gyorsan letöröltem, majd Harry arcát kezdtem fürkészni aki mosolyogva ült rajtam. A gödröcskéi az arcán voltak és boldogságot láttam a szemében. Olyan volt mint amikor még gyerekek voltunk és játszottunk. A szemei akkor is így csillogtak mindig. A gondolkodásomból Harry puha ajkai zökkentettek ki ahogy az ajkaim kezdték simogatni. A melegség és a meglepettség egyszerre suhant át rajtam. A testem azonnal reagált, s pár pillanat habozás után visszacsókoltam. Most először a pillanatért éltem. Jól esett, ahogy Harry ajkai finoman ízlelgetik az egyém, de tudtam, hogy ez nem helyes. Az agyam megálljt parancsolt, s én szót fogadtam. Lassan elváltam Harry puha ajkaitól, és próbáltam erőt venni magamon, hogy szembenézzek vele. Lassan összeakadt a tekintetünk, s mind a ketten zavartan pislogtunk egymásra. Percekig csak némán bámultuk egymást majd Harry szólat meg először.
-Ööö.... Én nagyon sajnálom Milly csak... Elragadott a hév. -magyarázkodott kétségbeesve-
-Semmi baj. Nem haragszom rád. -mosolyogtam- Csak hirtelen... Mindegy. Barátok vagyunk többet nem csinálunk ilyet.
Aprókat bólintott. Nem tudom miért volt ez az egész, de igazából nekem nem jelentett semmit. Csak egy csodálatos csók volt egy nagyszerű sráccal. Éreztem a pillangókat is, de ez tuti nem szerelem. Mi csak barátok vagyunk. Csak beképzelem, hogy ez több volt mint egy véletlen elcsattant csók. Csak szeretethiány, ennyi az egész. Ugye?

-Harry szemszöge-

"Barátok vagyunk többet nem csinálunk ilyet". Csak ez járt a fejemben. Úgy érzem több volt abban a csókban mint barátság. Én éreztem valamit amit egy ideje már nem. De úgy látszik Emily nem érezte ezt. Csalódott voltam emiatt, de nem tehettem semmit. A barátságunk fontos nekem, s ez az érzelem valamikor el fog múlni. Legalábbis remélem. Nem akarom, hogy megtudja, hogy ez a csók bennem felébresztette a hasamban pihenő pillangókat, mert ez akár a barátságunkba is kerülhet. Régen sosem néztem rá így, de amikor eljöttem rádöbbentem, hogy szeretem. De akkor már késő volt, s a sok munka és rohanás elterelte a gondolataim. Viszont most, hogy felbukkant az érzés megint bennem van. És a csók csak jobban megerősített abban, hogy tényleg érzelmeket táplálok iránta. Amikor a közelemben van minden megszűnik létezni. Azt hiszem SZERELMES vagyok belé. Nagyon furcsa érzés bevallani ezt magamnak. A nagy Harry Styles szerelmes lett. Meglepődöm saját magamon is, de úgy érzem, hogy ez most tényleg más kapcsolat lehetne. 
-Harry! -zökkentett ki Emily a nagy elmélkedésemből-
-Tessék?
-Csináljunk valamit, mert halálra unom magam! 
-Mégis mihez lenne kedved? -néztem gyönyörű zöld szemeibe-
-Nem tudom. -válaszolta-
A gyors témaváltás ellenére nekem még mindig a puha ajkain jár az eszem. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó is lenne, ha minden nap mellette ébrednék, s a karjaimban tarthatnám. Most előre kijelentem, ha egyszer az enyém lesz, soha többé nem engedem el.

-Emily szemszöge-

Ahogy megfigyeltem, Harry gondolatai teljesen elkalandoztak. Kíváncsi voltam, hogy a csók óta min is töri ennyire a fejét. Lehet rájött, hogy nem kellett volna. Vagy lehet, hogy ő komolyan vette? Biztosan nem. Mi csak barátok vagyunk, s ez így is van rendjén. Viszont úgy gondolom, hogy már jól jönne nekem, és neki is egy tartós kapcsolat. Legszívesebben újra és újra megcsókolnám. Miket beszélek én? Nem gondolhatok rá úgy mint egy tökéletes srácra akivel bármikor együtt lehetnék. A legjobb barátom. Nincs semmi több, s ez így helyes.
-Szerintem én hozok fel narancslevet. Addig maradj itt. -mosolyogtam majd a konyhába vettem az irányt.
A konyhába érve Niallt pillantottam meg az asztalnál ülve. Épp palacsintát majszolt, de nem is ez volt a furcsa. Inkább az volt a meglepő, hogy hány darab volt előtte. Nem számoltam meg, de legalább 10 palacsinta hevert a tányérján. A szája csokis volt, a haja kócos. Olyan volt mint egy kisgyerek. 
-Jó étvágyat. -mosolyogtam rajta-
-Köszönöm. -válaszolta teli szájjal, s egy édes mosolyt villantott-
Öntöttem magamnak narancslevet és helyet foglaltam Niall mellett. Egy ideig csak néztem magam elé, majd lassan megittam a poharam tartalmát. Nem volt sok kedvem visszamenni az emeletre, szívesebben néztem, ahogy Niall eszik. Miután befejezte azonnal felfigyelt rám. Szerintem nem is tűnt fel neki, hogy itt maradtam. Megfogtam egy rongyot, majd kicsit bevizeztem, s visszamentem hozzá. Letöröltem a nutellát az arcáról, majd letettem a rongyot.
-Köszi. -pirult el teljesen-
Ilyen aranyosat még életemben nem láttam. A kis Szöszi teljesen vörös lett. Én még sosem hoztam zavarba egy fiút sem, és ez most nagyon jól jött az önbizalmamnak is. Niall áthajolt az asztal felett és egy félénk puszit nyomott az arcomra, majd felszaladt a szobájába. Lassan, de én is összeszedtem magam és felsétáltam Harryhez. Besétáltam a szobába, ahol Harry meztelenül feküdt az ágyon. Gyorsan a szemem elé tettem a kezem.
-Te meg mit csinálsz? -jöttem zavarba teljesen-
-Régen nem zavart, ha meztelenül láttál. Mi változott azóta? -kérdezte mély rekedtes hangján, s lassan felém sétált-
-Az, hogy felnőttünk Harry...-dadogtam össze vissza-
-Nem ezt a választ vártam..-suttogta kissé csalódottan-
Most ezzel mire akar kilyukadni? Miről beszél? Milyen választ várt? Hallottam ahogy felkapja a ruháit, majd lassan elvettem a kezem a szemem elől. Harry szorosan magához ölelt, s a fülemhez hajolt.
-Szeretlek...........

A múlt héten nagyon sok dolgom volt, de most megjött az ihlet és időm is volt ezért meg is írtam ezt a részt:) Remélem, most is kapok pár visszajelzést tőletek:) Nagyon örülök a kritikáknak és a véleménynyilvánításoknak is:) előre is köszönöm, ha írtok nekem valamit:)A következő rész 1 héten belül várható :) x